Jobb kéz felől a homályban valami csillog. Olyan mintha víz lenne? Tó? Partján nádas? Zsombék. Süppedék. Az egyik tócsás részen valakinek a feje látszik. Szájáig a tóban van. Női fej. Ott áll mozdulatlanul, fejét mereven felfelé tartja, hogy lélegzethez jusson.
Mi ez?
A mézmocsár. Itt minden nedvesség méz. A növények mind édesek és illatosak. Szinte érezhető a méz illata. A nő ki akar mászni, de nem tud. A sűrű anyagban alig mozog. Nincs szüksége büntetésre.
Elég büntetés az, ha mindenkit ott hagynak, ahol van.
De az nem is akar mást - Ki akar jönni…
A méz, minden órában kiszárad egy percre, s akkor kijöhet.
Ki is jön, de egy perc múlva újra visszamászik -
Miért?
Mert a méz édes…
“
—    Hamvas Béla: Karnevál
